Hogy mit jelent nekem az Amigos és mit jelentett nekem a “Boldogságért felelős Amigóság”, mint olyan?

Bizony a családomnak és a barátaimnak sokszor azokat a mondatokat jelentette, hogy “úúú nem hiszem, de várj megnézem a naptáramat”,  “nem vacsizom otthon, bocsi, irodázom”, “nem tudom, nem tudok most ezen gondolkodni, majd légyszi később” és ezeket is ugye akkor, amikor felvettem végre a telefont. Viszont mindig mellettem voltak és támogatták azt, amit viszont nekem jelent és jelentett az Amigos: az olyan nagy pillanatokat amikor, elvisszük a gyerekeket hőlégballonozni, vagy hogy az országos közösséggel együtt ünnepeljük a szülinapunkat, azon át, hogy az ikeából cipeljük a kerámiát tömegközlekedéssel vagy, hogy kézzel előre összekészítjük az irodában órákon át a kézműves felszerelést, addig, hogy megkapjuk a hírt, hogy valaki 5-ösre vizsgázott angolból vagy csak, hogy ott lehetek, mikor egy kislány a kórházban velünk tanul meg olvasni.. Most én minden egyes pillanatért vállalom a 150.000 vállalást: a boldog, önfeledt pillanatokért amikor együtt örültünk egy gyerekkel és azokért a fájdalmas pillanatokért is amikor valakit elveszítettünk valakit. Jelentős vagy aprónak tűnő mérföldkövekért: amikor hónapos előkészületek után 2 új városban is elindítottuk az Amigost és azokért, amikor végre megtanultunk 10-ig számolni angolul egy figyelemzavaros kisfiúval. Mert az Amigos ezt jelenti nekem, az önfeledt boldogságot és kihívásokat, amiket mindig együtt, közösségben éltünk át.