Követ bemutatkozása

Remény/em

…hogy elérjem az utolsó buszt, hogy ne merüljek le, hogy a kedvencem nyerjen, hogy ne legyen hideg, de meleg sem, hogy még pont beférjen, hogy kibírjam, a kettest megkapjam, hogy a pincér már az enyémet hozza, hogy még van egy ezres a zakómban, hogy még fel tudjam hívni, és válaszoljon is, hogy bónuszt kapjak, meg a fa alá ajándékot, a másik tányérból a maradékot, hogy a kóla nem vizezett,  a bőröndöm pont tíz kiló, hogy ki tudjak állni, hogy fel tudjak kelni, hogy megkapjam, hogy megtartsam, hogy ne legyen többé kínos csönd, hogy ne kalapáljon vasárnap reggel, tenyésztő helyett legyen menhely, hogy még megöleljem, hogy elmenjünk sétálni, hogy legyen örökké balatoni július, hogy ne kelljen túlórázni, hogy a bor legyen fehér és száraz, hogy még mindent a világon lássak, hogy lefényképezzem, kirakjam, beragasszam, aztán mindezeket továbbadjam.

Remény/ük

….

Ennek a résznek nagyon sokadszorra futok neki. Nem tudom, hogy mit írjak arról, amit nem tudok szavakkal kifejezni. Egy kívánságom viszont akad: szeretném, ha az összes kórházban fekvő gyermeknek ugyanazt jelentené a remény, mint amit nekem jelent. És talán még csodák is léteznek.. de zöld pulcsis szuperhősök biztosan!